Egy édes pici lányka, Nóri keresztelői tortáját készíthettem el. A kedves anyukának az volt a kívánsága, hogy kápráztassuk el a rokonságot. :))
Kislányról és keresztelőről lévén szó csakis hófehérben és babarózsaszínben gondolkodtam. Nagyon közel állnak hozzám a steppelt torták, mivel egyszerűek, letisztultak, elegánsak. Ám a rokonság kápráztatásához, valami extrában is kellett gondolkodnom, így az ajándékdoboz torta mellett döntöttem.
Csokitortát készítettem, természetesen próbáltam a külsőt a belsővel szinkronba hozni, így rózsaszín és halványsárga piskótából sütöttem a lapokat.
A steppeléshez a négyzethálót mindig megrajzolom előre egy papírra. Természetesen előtte gondosan megmérem a torta körfogatát, és kiszámolom, mekkora átlójú négyzeteket rajzoljak.
A metszéspontoknál picit megszúrom fogpiszkálóval a burkolót (nem szabad mélyen, mert a fogpiszkáló "húzza" magával a krémet a torta belsejéből). Miután körbepöttyöztem, átgurítom rajta a steppelőt (a steppelő úgy néz ki, mint egy mini pizzavágó, de műanyagból készül, és nem éles). A steppelésnek rengeteg technikája megtalálható a neten, nekem ez a magamfajta verzió vált be.
A metszéspontokba virágokat ragasztottam, a virágokba pedig cukorgyöngyöt tettem. Kicsit babra munka, de megéri a végeredményért.
A felső szint, az ajándékdoboz torta két részből állt: egy magasabb tortából és doboztetőt imitáló bevont piskótalapból. A két részt rózsák választották el egymástól.
A torta oldalát rózsaszín csíkokkal díszítettem, mivel a rózsák nagyon hangsúlyosak voltak és nem szerettem volna túlcifrázni.
Az összeállítás nagy művészet volt, mivel a doboztető tartotta a rózsákat a tortán. Nem volt egyszerű mutatvány, egyedül nem bírtam volna vele. Párom, Zoli (aki végtelen türelemmel, segítőkészséggel és építő kritikával viseltetik a tortamániám iránt) segítette végső formába önteni művemet.
A visszajelzés alapján nagy sikere volt: tetszett is, ízlett is. Állítólag a rokonság tényleg káprázott, és nemcsak a babával fotózkodtak, hanem a tortával is.
