2013. szeptember 19., csütörtök

Zoé tortája


Mit csinál az ember lánya, ha a legjobb barátnője csütörtök délben telefonál és péntek délután négyre kér egy emeletes tortát leányzója szülinapi zsúrjára? Hogy mit gondoltam le sem merem írni, de azt tudtam, hogy meg kell oldanom.
Szóval felhívott drága barátosném, hogy mélységesen felháborodva távozott a helyi cukrászdából, mert nem tudtak olyan tortát mutatni a katalógusukban, ami megfelelt volna lánya születésnapjára. Mondtam neki, ha nem lenne egy tortamániás barátnője, akkor nem is tudná, hogy léteznek torták a katalóguson kívül. :)
Lécci, lécci, akkor kellene egy torta holnapra, ami emeletes, színes, epres-joghurtos, de rád bízom.... Ha valamitől agyzsibbadást kapok az az, ha valaki kér egy tortát és neki mindegy, milyen lesz. Könyörgöm, valami támpontot mégis! Jó, akkor legyen benne rózsaszín! Köszi!! :)
Mivel tudtam, hogy nem lesz időm sütkérezni felhívtam a helyi kedvenc cukimat, ahol nagyon finomak a sütik, és azon imádkoztam, hogy vállalják el a torta sütését és nekem csak díszíteni kelljen. Az őrangyalkám velem volt, megsütötték a tortánkat!

Csütörtök este lázas keresgélés folyt a neten, ihlet után kutatva. Ilyenkor aztán rájövök, hogy kezd burn-outom lenni torta téren, mert nem igaz, hogy kétórányi keresgélés után még mindig találok egyet sem, ami megfogna. (Pedig elhihetitek, tudom, hol kell keresgetni!)
Aztán agyalás: Zoé 11 éves, már nem kaphat édi-bédi babás tortás, de a cipős, sminkes nagycsajszis tortát még túlzásnak találnám. A másik hátrányom, hogy nagyon fekete mániás vagyok torta téren (is), de egy 11 éveshez nem illene.
És egyszercsak bummm, jön egy szikra és megvan: csajos is, 11 évesnek való is, picit fekete is: olyan Eszti-cake. 
Isten éltessen Zié!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése